A vadászat az emberiség kultúrájának és társadalmi viszonyainak egyik legősibb kifejezése. Elődeink élete sokáig attól függött, hogy mennyire alaposan tudták megfigyelni a természetet. Az állatok szokásai és zsákmányszerzési módszerei által inspirálva az ember egyre tökéletesebb fegyvereket készített és egyre tökéletesebb módszereket fejlesztett ki a vadászathoz, hogy állatvilágbeli konkurenseitől meg tudja védeni magát. A csoportban vadászás szükségessége fejlesztette a társadalom szociális szerkezetét és szokásait, amelyek egyedi társadalmi formák megjelenésében mutatkoztak meg. A fegyverek, a ruházat, sőt a nemes vadászkutyák és ragadozómadarak, amik a vadász segítségére szolgáltak, státusszimbólummá váltak. A legősibb koroktól és kultúráikból számtalan írásos és tárgyi dokumentum igazolja a vadászat jelentőségét a mai napig, még akkor is, ha eredeti célját, az élelemszerzést már régóta elveszítette. A kultúrtörténeti fejezetben műkincseket, igazi ritkaságokat láthatunk. A második rész a természetes környezetében élő vadról és korunk vadászatáról szól. Lenyűgöző színes képsorok mutatják be a sólyom támadási stratégiáját, a nyúl menekülési művészetét, a farkas támadó viselkedését vagy a nyírfajd dürgését. A kultúrtörténeti és állattani információk mellett több mint száz térkép tünteti fel az egyes fajok elterjedését. A vadászkutyák ismertetése, a vadász-fotóművészet bemutatása és a vad konyhaművészeti vonatkozásainak leírása teszi ezt a művet olyan kézikönyvvé, amely nemcsak a vadász, hanem minden természetet kedvelő ember számára izgalmas élményt nyújt.
