T. Aszódi Éva (szerk.): Bóbita álmos

„Este jó, este jó, este mégis jó. Apa mosdik, anya főz, együtt lenni jó…” Zelk Zoltán versének kezdősorai azt a hangulatot fejezik ki, mely minden gyerek életében a legmeghittebb, a legbensőségesebb. Nappal az ember, ha gyerek, óvodába jár vagy iskolába, „dolgozik”, tevékenykedik, mint a felnőttek; nem is tudja sokszor, apa, anya merre jár, de eljön az este, és minden megváltozik. Apa, anya ilyenkor az övé, a tárgyaknak is más a fényük; ahol televízió van, ott a Tévé-Maci köszönti őt, ahol nincs, ott a rádió vagy egy meleg szó: csicsíja bubája, tente, baba, tente és még sok más altatódalocska. A gyerek álmos lesz, mint Bóbita, a tündér, fejét lehajtja, s félálomban érzi anya simogatását: „Bóbita, Bóbita álmos, elpihen őszi levélen, két csiga őrzi az álmát, szunnyad az ág sürüjében.”

Ez a szép képeskönyv sok kedves régi altató emlékét eleveníti fel, és sok új, álomba ringató, hangulatos esti verssel örvendezteti meg a szülőket és a gyerekeket. Hincz Gyula líraian gyengéd, színes rajzai tökéletesen tükrözik az este meghitt poétikus hangulatát.