Az Aradiak című, korábban megjelent önéletrajzi regény német földön otthonra lelt írója ezúttal a kezdetekig megy vissza életidejében.
Arany gyermekkor Dél-Erdélyben. Szerteágazó család, vakációk Magyarországon. Aztán háború, menekülés. Budapesti ostrom. Félve bizakodó újrakezdés otthon. Kisajátítás, kitelepítés, kitaszítottság. Ötvenhatos lelkesedés és megtorlás. Gyötretés a román sztálinizmus kínzókamráiban. A Duna-delta pokla.
Sors- és korkép éles rajzú mozaikokból kirakva: a gyermek, az ifjú ártatlan rácsodálkozása a világra, az ártatlan felnőtt az eleven rém karmai között. A csoda az, hogy megszabadulhatott, s hogy festményekben és a fojtott szavakban tanúságot tehet.
A szerző azon kevés politikai elítéltek közé tartozik, akik megjárták Románia börtöneit és kényszermunkatáborait. Történelmi hitelességű vallomásában a túlélés humánuma, nem pedig a bosszúvágy az elsődleges üzenet.
