Botos János, Vértes Róbert: Boldog békeidők - Hétköznapok az 1896–1914 közötti Magyarországon

Sokszor idézzük, hogy azok a boldog békeidők…, amikor még minden szép volt és minden rendben ment. Magyarország előtte volt az első és még inkább előtte volt a második háborúnak. Még rend volt, a szavak azt jelentették amit a közmegegyezés elfogadottnak tekintett. A rend őre őrizte a rendet, a bíró bírta az igazságot, a költő verset írt és a tanár tanított. A boltokban kereskedelem folyt és a haszon az adott család megélhetését biztosította. Abban az időben nem folyt vita arról, hogy hová tartozunk. Mindenki tudta, hogy Magyarország Európa része. Ezt a világot próbálja megmutatni könyvünk, és hogy ne legyen kételkedés a szavakban mindezt képekben, megfagyott pillanatokban idézzük fel. Aki végiglapozza könyvünket láthatja: csak innen nézve, csak utólag láthatjuk azt az időszakot boldognak, hiszen akik akkor éltek ugyanúgy kínlódtak, szerettek és főleg éltek mint mi. Talán csak az állandóság volt nagyobb, talán csak az életnek volt – látszólag nagyobb – hitele. Az akkor élők még előtte voltak a tudásnak: az ember – ha megfeledkezik magáról! – a legvérengzőbb állat. E könyv sajátos kísérletet tesz arra, hogy felvillantson egy korszakot és a fényképek, tényképek segítségével idézze fel a boldog békeéveket.