Az első szó, amit Jézus kimond, amikor tanítani kezdi az embereket: a boldogság. Ez életünk főszava. Mindennél mélyebb vágyunk, hogy boldogok legyünk mégis boldogtalanok vagyunk manapság. Boldogság az, ami életem minden percéből hiányzik! – ezzel a mondattal indul el felfedező útjára Müller Péter és így szól olvasójához: Keressük együtt az elveszett boldogságot! Én előremegyek, s igyekszem hangosan érezni és gondolkodni, hogy a sötétben ne veszítsük el egymás kezét. Könyve különös szellemi kalandot kínál: az együttes gondolkodás és a közös rátalálások élményét. A felfedezőút a hétköznapi örömökből indul. Szó lesz az önfeledtségről, a mámorról, a beteljesülésről, az élet céljáról, a szenvedések értelméről, az újjászületésről, s ahogy a boldogság szó mélyebb értelmet kap: a Teremtés titkairól és Istenről is. Az író ebben a könyvében tárja először olvasói elé azt a világképét, amelyet a sok évtizedes keresés, a magas szellemvilág inspirációja, a sivatag homokjába elrejtett – s csak néhány évtizede fölbukkant – őskeresztény írások megérleltek benne.
