Paulinyi Tamás önéletrajzi ihletésű kisregényének erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszos-beletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyermekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők, és marad mégis egy lakásban a család, hogyan tiltja el a fiút az anya az apától, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulatok közepette nagyobb, közös múltunk is megelevenedik, így politizálásmentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas-hetvenes évek korszakának sajátos hangulatát. Ahogy a kisfiú felnő, a könyv hangneme is megváltozik: gyorsul és tömörödik a szerkezet, a beletörődést egyfajta felülemelkedés váltja fel, és az események eldurvulásával párhuzamosan egyfajta látásbeli tisztulást érzékelhetünk. A Bólébál katartikus élményt ad, hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető. A kötetet a kiadó Popper Péter író, pszichológus utószavával adja közre.
