A geológia látszólag az egyik legrégebbi természettudomány, hiszen már a rómaiak is bányásztak érceket, az i. e. 6. században élt görög Püthagorasz jól ismerte a szárazföldön található tengeri kövületeket, a kínaiak pedig i. e. 1. században alkalmazták az iránytű egyik formáját. A geológusok azonban azt tartják, hogy szakterületük csupán a 18. század végén, illetve a 19. század elején vált valódi tudománnyá. Ez volt az az időszak, amikor valóban elképesztő gyorsasággal indultak fejlődésnek a földtudományok. A geológusok a kövületek vizsgálata révén időrendbe tudták rendezni a könnyebben hozzáférhető kőzetformációkat. Kialakult a geológiai időskála. Felfedezték a jégkorszakokat. Dinoszauruszmaradványokat ástak ki. A kőzetminták gyűjtése valóságos szenvedéllyé vált. Mind több geológiai térkép készült, földtani folyóiratok és szakkönyvek jelentek meg. A 19. század folyamán a geológia uralkodó természettudománnyá lett. Az oka pedig nem csupán az intellektuális felvilágosodás sürgető vágya volt, hanem maga az ipari forradalom. A földtani mérések és vizsgálatok tárták fel az ipari nyersanyagokat jelölték ki az ipari társadalom infrastruktúráját, a legjobb ipartelepítési helyeket, utakat, csatornákat, alagutakat.
Az 1960-as évek folyamán a lemeztektonika felfedezése újabb forradalmat hozott a földtudományokon belül. Ez az elmélet alapvetően megváltoztatta a Földről alkotott képünket. A Bolygónk születése és a Földünk élete című két mű a Föld enciklopédiájaként foglalja össze a földtudományok napjainkig feltárt ismereteit.
