Dávid Sándor: Break Lap - A Forma-1 drámai pillanataiból

A ​mű születése

Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Egy képzőművészé meg pláne!

Ha néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy egy kiváló szobrász, méghozzá „kőszobrász”, egyszer majd gyönyörűen megfestett Forma–1-es autók képeit teszi le elém az asztalra, hát kinevetem.

Most pedig itt gyönyörködöm (az Olvasóval együtt) ezekben a szenzációs festményekben, amelyek egyszerre idézik az autósport ős- és hőskorának a levegőjét és a modern autóversenyzés drámáját. Anno, a hasonló, nagyszerű festmények hiányt voltak hivatva pótolni: gyerekcipőben járt még a fényképezés és a filmezés, és ha valaki igazán szépet, drámait, jelentőset akart mondani a versenyzés csodájáról, akkor annak ecsethez és a világító, harsány színekhez kellett nyúlnia.

Ma viszont, a minikamerák és a digitális fényképezés korában, amikor szó szerint mindenki képes lehet „szenzációs” képeket készíteni magának, ezek a festmények éppen a különlegességükkel, az archaizáló stílusukkal hatnak, és főleg azzal a többlettel, amellyel az elmúlt idők képei is hatottak: azzal a megfoghatatlan plusszal, amelyet az alkotó művész a saját lelkéből lehelt beléjük!

Külön érdekessége a dolognak, hogy ez az alkotó, Lovász Zoltán, nem éppen fiatal ember, és bár gyerekkorában nyilván őt is érdekelték az autók, mint minden gyereket, de más gyerekekkel szemben, akik akkor rajzoltak ákombákom autókat, ő csak most, érett fejjel gondolt egyet és ragadott ecsetet. Szerteágazó tevékenysége közben, egy áldott pillanatban, ha jól emlékszik, Ayrton Senna halálának évfordulóján jutott eszébe, hogy talán egy festménnyel illene adóznia a csodálatos bajnoknak… A gondolatot tett követte, és megszületett az első kép: Senna karambolja.

A képek ma már nem papíron vagy vásznon születnek (bár van még olyan is), hanem számítógépen. Zoltán is számítógépen dolgozik már régen. És a gépnek van egy kis táblája, s olyan programja, hogy amit ő a kis táblán rajzol, az a képernyőn megjelenik, a kívánt színben és minőségben.

Döbbenet az egész!

Az a kép, amelyet „megfestett”, az csak ott, digitálisan, a számítógépben létezik, láthatatlanul. És csak akkor jelenik meg, akkor kel életre, amikor kinyomtatja.

Ezért minden kép egyedi.Mindegyik eredeti!

Az Öné is, tisztelt Olvasó!