Lajta Edit fiatalon elhunyt művészettörténész könyvének 2. kiadását tarja kezében az olvasó. A lassan három évtizede megjelent mű semmit sem vesztett időszerűségéből, sőt, az azóta eltelt évek alatt az érdeklődés egyre inkább e korszak felé fordult.
Brocky Károly műveinek jó része külföldön hirdeti hazánk fiának tehetségét. Jelentős munkásságának csak kis része ismeretes a nagyközönség és a tudományod kutatás számára. Ennek oka, hogy ő is azon mesterek közé tartozik, akik a múlt század elején kénytelenek voltak hazájukat elhagyni a művészi kiteljesedés és a megélhetés érdekében. Markó Károly mellett Brockyt szoktuk emlegetni, mint olyan kivételt, akinek sikerül érvényesülnie Európa nagy kultúrközpontjaiban is.
Brocky ugyanúgy, mint Markó, sohasem feledte el szülőföldjét, élénk kapcsolatot tartott az 1848-as Szabadságharc emigránsaival és több művét hagyta végrendeletében hazájára. Képei a millennium idején kerültek itthon bemutatásra, és akkor óriási szenzációt keltettek.
Néhány műve azóta is a magyar művészettörténet legtöbbet szereplő alkotása, a közönség is jól ismeri őket, és szívesen gyönyörködik bennük. Művészi kvalitása kivételes helyet biztosít a mesternek azóta is.
Lajta Edit monográfiája alapos tudományos kutatás eredményeképpen tárja fel a nagyszerű életművet, a korabeli források szinte maradéktalan felhasználásával. Több Brocky-mű felkutatása és azonosítása fűződik a szerző nevéhez. Már ő is felhívta a figyelmet Brocky grafikai munkásságának jelentőségére, de meggyőző érveket csak ez a kiadvány sorakoztat fel, akvarell-reprodukcióival.
