Secondo Carponetto: Svájc

A XVIII. századtól kezdve a művelt ember életéből nem maradhatott ki a svájci utazás. Művészek és utazók fedezték fel a csendbe burkolózó, varázsos hangulatú hegyek gyönyörű tájait, ahol az erdők hűvös nyugalmát helyenként egy-egy vízesés lármája töri meg. Ugyanezt a csodálatot érezhetjük ma is, ha végigutazunk Európa legmagasabban fekvő vasúti pályája, a Jungfrau-vasút vonalán: derűs napokon a hegyekről letekintve egészen a Fekete-erdőig és a Vogézekig elláthatunk, utunk végén pedig a Jungfrau, a Mönch és az Eiger fenséges látványában gyönyörködhetünk.
Európa legmagasabb hegycsúcsai között bújik meg a középkori, büszke Svájc, amelynek egyik jelképe a Chillon-kastély: a Genfi-tóból kinyúló sziklatömbre épült vár a lovagkort idézi labirintusszerű termeivel, kandallóival, festményeivel. A XVIII. századi Svájc emlékét őrzi az elegáns fürdőváros, Baden, ahol a helvét és osztrák arisztokrácia tagjai múlatták egykor az időt. A hegyek, a sajtok, a csokoládé és az órák birodalmaként ismert Svájc valójában Európa egyik leginkább befogadó szellemű országa. A nehéz időket követően megszerzett nyitottságát az ipari-gazdasági fejlődés időszakában is megőrizte. A hét évszázados múltra visszatekintő Helvét Államszövetség ma, a jólét korában is a tolerancia és a demokrácia országa: a hagyományosan semleges Svájc földjén mindig is rengeteg, politikai meggyőződése vagy vallása miatt üldözött ember talált menedékre: Ők is hozzájárultak annak az összetéveszthetetlen életstílusnak a kialakításához, amely a világ egyik leggazdagabb államát jellemzi. Fenséges hegyek, érintetlen szépségű völgyek, csöndes, zöldellő rétek - Svájc, noha a nemzetközi diplomácia és üzleti élet egyik központja, ma is híres természeti szépségeiről, amelyeket bölcsen állított a turizmus szolgálatába.