Robert Graves: Én, Claudius (Claudius 1.)
Tiberius Claudius római császár önéletrajzából
„Én Tiberius Claudius Drusus Germanicus, ez, az és amaz (mert nem akarom untatni az olvasót címeim végtelen sorával), akit egykor, nem is olyan régen, barátaim, rokonaim, munkatársaim ››Claudius, a hülye‹‹, ››Az a Claudius‹‹„ ››Claudius, a dadogó‹‹, ››Clau-Clau-Claudius‹‹, vagy legjobb esetben ››Szegény Claudius bácsi‹‹, néven emlegettek, most nekikezdek, hogy megírjam életem furcsa történetét legkorábbi gyerekkoromtól kezdve és évről évre folytatva, amíg csak el nem érem a változásnak azt a sorsdöntő pontját, amikor körülbelül nyolc évvel ezelőtt, ötvenegy éves koromban váratlanul bekerültem az ››arany veszély‹‹ sodrába, amelyből azóta se tudok kiszabadulni.” Így kezdi Claudius császár (szájával Robert Graves) a történetet, amelyet maga mesél el egyes szám első személyben.
A könyv felöleli Augustus, Tiberius és Caligula uralkodásának idejét, Caligula bukásával (meggyilkolásával) és Claudius császárrá kiáltásával ér véget. Claudius betekintést enged olvasóinak a kor politikai kulisszatitkaiba, a császári család valódi életébe annak minden szennyesét feltárva.
Robert Graves: Claudius, az Isten (Claudius 2.)
És felesége, Messalina
Graves, a világhírű szerző főleg Suetonius könyvére támaszkodva írta meg a Claudius, az isten c. művét, amely folytatása az Én, Claudius c. kötetnek. Előző kötetében a szerző elsőszemélyben mesélteti el Claudiusszal élete első öt évtizedének történetét. Ebben a műben császári méltóságának éveiben ábrázolja hősét.
Ebben a könyvben már császárságának történetét mondatja el az író a főhőssel. A császári udvar intrikáinak, a gaztetteknek sora tovább pereg szemünk előtt. Az izgalmakban bővelkedő könyv hű képet ad a kor eseményeiről, és érthetővé teszi számunkra, hogy a római birodalom bukása történetileg elkerülhetetlen volt.
