Comenius Magyarországon | COMENIUS SÁROSPATAKON ÍRT MŰVEIBŐL

Comenius sárospataki írásainak megjelenésével pedagógiai irodalmunk régóta érezhető hiányát kívánjuk betöltetni. 1950-1954 között a comeniusi életmű szellemi hagyományainak felélesztésével ünnepeltük meg a sárospataki munkálkodás 300. évfordulóját. Ezt követően az Orbis Pictus első kiadásának évfordulója hozott eleven pezsgést hazai pedagógiánk életébe (1957). Szocialista neveléstudományunk vívmányai sorában - számos elvi kérdést megvilágító kisebb-nagyobb tanulmányon kívül - elsők között említhetjük a Didactica Magna magyar nyelvű kiadását (Comenius Amos János Nagy Oktatástana, fordította, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Geréb György, Bp. 1953), az Orbis Pictus magyar szövegének kiadását (Johannes Amos Comenius: A látható világ. Az 1669-ben megjelent háromnyelvű kiadás magyar szövege alapján és fametszeteivel közzétette, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta Dr. Geréb György, Bp. 1959), a magyar Comenius-irodalom három részben megjelent bibliográfiáját (Bakos József: A magyar Komensky-irodalom. Szocialista Nevelés Kiskönyvtára, 33. sz. Bp. 1952. Bakos József: A magyar Comenius [Komensky]-irodalom. A Sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei, 12-13. sz. Sárospatak 1957. Bakos József: A magyar Comenius-irodalom. III. Az Egri Ped. Főisk. Évk. V. 1959, 656-657. p.), valamint Takács Bélának Comenius sárospataki nyomdája című munkáját (Sárospatak 1958). 1961-ben a Magyar Helikon kiadó megjelentette Comeniusnak A világ útvesztője c. művét Dobossy László fordításában, Komor Ilona utószavával és jegyzeteivel. Jelentős megmozdulás volt a magyar pedagógusok 1958 júliusában Sárospatakon megrendezett ünnepi ülésszaka, melyen a hazai Comenius-kutatás képviselői összegezték az idevágó kutatások eredményeit. (Az ülésszak anyagát közölte a Pedagógiai Szemle VIII. évf. [1958] 10. száma.) A sárospataki ülésszak - s ezt megelőzően a MTA mellett működő neveléstörténeti bizottság is - az elkövetkezendő tennivalók egyik fontos állomásaként jelölte meg egy olyan válogatás megjelentetését, mely a nagyhírű nevelő Sárospatakon elkészített műveinek elvi vonatkozású részeit öleli fel korszerű magyar fordításban. Comenius-kutatóink körében ugyanis általános a felfogás, hogy e munkák korábbi fordításai (főként Gulyás József tollából) ma már nyelvileg elavultaknak tekinthetők, hellyel-közzel szöveghűségük is javításra szorul. Feltűnő, hogy igen gazdag, évszázados Comenius-irodalmunk kiterebélyesedése közben a felszabadulás előtt senkinek sem jutott eszébe, hogy egy kötetbe gyűjtse a sárospataki időszak iratait, jóllehet ilyen vállalkozásra a csehek már a múlt század végén példát mutattak. (Jana Amose Komenského reci potocké. Fordította F. J. Zoubek és J. V. Novák, Praha 1894.) Most végre sor kerül az antológia megjelentetésére.