Cs. Szabó Sándor: Árpád (Árpád vére 2.) - A napnyugati úrság

A ​IX. század második felében az Etelközben szállásoló hétmagyarok egyre több portyát indítanak a Havasokon (Kárpátokon) túli területekre. Kapcsolatba kerülnek a morva Szvatoplukkal, a nyémec Arnulf királlyal és a bolgár Simeon cárral. A törzsek egy része, főként a csodafiú szarvas erejét hordozó Kurszán vezette megyer és a turulforma madár erejét hordozó Álmos vezette tarján megerősödik, mások, mint a kér és a keszi meggyengülnek.

Álmos nagyúrnak két fia születik Kurszán testvérétől, Madjarkától: Levente és Árpád. Az idősebb fivérben megtestesül mindaz, ami egy tarján törzsbéli harcost naggyá tesz: erős, a csatában bátor és szerencsés. Öccse, Árpád gyengébb, de megfontoltabb és nagyanyja, Emese benne érzi meg a turulforma madár erejét.

Árpád már felnőtt férfi, amikor Kurszán a Havasok déli sóhegyeinek elfoglalására vezeti megyer színe-javát. Bátyja, Levente a bolgároktól elszenvedett vereség után eltűnik. Apja, Álmos északra vonul tarján harcosaival, hogy tárgyaljon vagy megharcoljon Kijív úr uraival. Ekkor érkezik a hír, hogy kelet felől a besenyők ismét áttörték a hétmagyar gyepűjét. Árpádra hárul a feladat, hogy az otthon maradt törzseket összefogja és harcba vagy biztonságba vezesse…

Cs. Szabó Sándor egyedi hangvételű, lebilincselő regénye Kurszán, Levente és Árpád alakjára összpontosítva fest nagyívű, mégis aprólékos képet a honfoglaló magyarság történetének legmeghatározóbb eseményeiről, mindennapjairól és hitvilágáról.