CSEHSZLOVÁKIA GEOPOLITIKAI ALKATA
E munka elsősorban a történetpolitikai összefoglalás eszközeivel szól a művelt magyar olvasó érdeklődéséhez a csehszlovák köztársaság alakulásáról, léte legfontosabb jellemvonásairól és problémáiról.
Az 1918-as összeomlás csak keretét adja a cseh nép új életének s államisága kialakulásának s a történeti folyamatok hosszú sorozata kínálkozik a jelenségek megmagyarázására. A cseh nép a XIX. század folyamán kitartóan küzdött régi államiságának a Habsburg-monarchia határai közti visszaállításáért s csak a világháború eredményei adtak e dactól, lojalitástól, szláv és osztrák érdemektől át és átszínezett törekvéseknek egészen más fordulatot. Csehország, Morvaország, Szilézia, mint a régi cseh királyság alkotó elemei, valóban alapját adták e vitathatatlanul jogos igényeknek. E harc mögött azonban a történeti igények mellett más jogcímek is rejtőztek. A XIX. században megnőtt cseh társadalom a történeti, államjogi igények mellett természetjogi, népi jogcímeket is felsorakoztatott törekvései helyességének bizonyítására. A történeti jog alapján követelték a régi cseh királyság visszaállítását s ugyanekkor e vérségi, faji értelemben vett népi, nyelvi, nemzeti közösség, a cseh-szlovák nemzetegység a magyar történeti joggal szemben természetjogilag leveretett eszméivel formáltak igényt Magyarország szlováklakta területeire. A mai csehszlovák állam e kettős arculatú eszméknek teljesülése. Nemcsak eszmei alapjai, de épp e mechanisztikus, organikus, területi alapokat nélkülöző valódi léte is lehetetlenné teszik olyszerű tárgyalását, mely máskülönben minden ily ismertetésnél helyénvaló
