Valaha a mesék az égből szálltak alá. Éjjelente az égre bámuló őseink az esthajnali Vénuszról, azaz az élet és a halál vizeit őrző Tündér Ilonáról és társairól szőtték történeteiket. Régi csillagneveink jelentését ugyan ma már alig tudjuk, s a tündérek útján, a Tejúton sem igazodunk el, én mint anya és asztrológus mégis megkíséreltem egy csillagmese-könyvet írni. E tündérmesét felnőtteknek is ajánlom. Szereplői megszemélyesített bolygók, a mesemondó Neptunusz-Széliával, a világot álmodó lélekkel együtt. Az ő kétségbeesése és kelekótyasága miatt eshet meg a baj, hogy Tündér Ilona vizei összemosódnak. S hogy hőseink hogyan keverednek ki e bajból, annak története épp annyira mese, mint amennyire a mi lelkünkről szól.
