„A maszk szürkés, formátlan anyagából úgy tűnt, mintha egy agonizáló emberi arc lenyomata bukkanna elő: a csukott ajak mögött a fogak állatias vicsorgásba torzultak. A malter felületébe néhány szürkés hajtincs és bőrcafat ragadt bele akkor, amikor a maszkot letépték az áldozatról. Az volt az érzésük, mintha a halott feje lenne a szemük előtt, mely egy szörnyűséges Gorgó pillantásától dermedt kővé. Ekkor, talán azért, hogy tekintetét elfordíthassa arról a borzadályról, vagy azért, mert a fáklya egy lobbanása megvilágított a falat, Dante pillantása a halott háta mögött lévő hatalmas mozaikra tévedt…”
A csak Umberto Ecóhoz hasonlítható szerző nemcsak izgalmas krimit írt, de a középkori gondolkodás és kultúrtörténet csodájába is bepillantást nyújt az érdeklődő olvasó számára. Nem véletlenül mondta egyik kritikusa, hogy Leoninak tökéletes pontossággal sikerült ábrázolnia Dante világát, és egy olyan cselekményes történet középpontjába helyezte, amelytől szinte lehetetlen elszakadnunk.
