„Tudom, ez röhejes. A fény nem tud suttogni. Mégis, akár meg is esküszöm rá, hogy hallottam, amint egy hang engem szólít. Először csak valami fura sistergés hallatszott, de aztán kitisztult, és egy szót ismételgetett újra meg újra. És a fények azt az egy szót suttogják azóta is halkan, titokzatosan, csábítóan. Gyere…”
A Tanítványokat időtlen idők óta létező lények ügyesen az uralmuk alá vonják. Egyedül Kernel Fleck tudja, hogy valami nincs rendben. Csakhogy őt egy olyan teremtmény tartja a markában, amelyet cseppet sem érdekel az emberiség sorsa. Hangok hívogatják a sötétségből, és ő képtelen ellenállni. Kernel egyszer már megjárta a poklot, és sikerült megmenekülnie. Ám ami most vár rá…
