Benedek István Gábor: Dávid

Michelangelo ​állítólag több éven át csak nézte, nézte a hatalmas csillogó márványtömböt. Aztán egyetlen – végtelen – lendülettel kifaragta belőle a szobrot, Dávidot. Dávid királyról sok könyvet írtak már, és még sokat fognak. Benedek István Gábor regénye azonban – a dávidi kor díszletei közül – a ma emberéhez szól. Aki sokféle hatalmat átélt, a hit természetéről is tapasztalt mély, nem egyszer ellentétes dolgokat, tudja, mi a háború, a megszállás, a pogányság, a bűnös és az emelkedett szerelem, és ismeri az egyén és az állam bonyolult viszonyát. Dávid ugyanis sok mindennek a kezdetén áll, mint Mózes. Már-már széteső törzseket kell egyesítenie, országot építenie, szervezeteket létrehoznia, társadalmat alkotnia. S közben kamasz fiúból férfivé érik. A cselekmény a nagy király sorsának nem teljes ívét fogja át: Góliát különös megölésétől Bát-Séba elcsábításáig tart. Mindenesetre ez az ókor egyik legizgalmasabb meséje. És ezt az életet mutatja be BIG vérbő, színes és szellemesen derűs cselekménnyel, kalandos, már-már krimiszerű fordulatokkal.