Földi József: Vérdíj - egy zsoldos naplója

Hitles fényképek és dokumentumok a délszláv háborúból

Egy asszony karjában vitte féléves gyerekét. Közelről lőtték fejbe. A kisgyerek a földre esett, s négykézláb mászni kezdett. Az egyik csetnik – ezer közül megismerném máig – puskacsőre szúrta a gyereket, és félredobta, mint egy szatyrot. A puskacső tompa tárgy. Nem szúr, csak szakít.

***

Észrevettük, ahogy egy csetnik lopakodik a bunker felé, géppisztollyal. Gondolt a jövőre, olyan típus volt, behajított maga előtt egy gránátot. Átszaladtunk, és kétoldalról karon fogtuk.

– Usztasák vagytok? – kérdezte.

– Nem, mi horvát harcosok vagyunk.

– Akkor elbasztam – mondta. – Csónak Mátyás vagyok Becskerekről. Munkanélküli voltam, gondoltam, elmegyek önkéntesnek.

– Én is vajdasági magyar vagyok – válaszoltam neki magyarul. – Ott nőttem fel Becskereken, a piacon. Oda jártam anyámmal almát árulni.

– Akkor tegyél valamit az érdekemben.

Semmit sem tettem az érdekében…