Ne keressék Budapesten a Délvég utcát. Már nincs; végleg eltűnt. Azzal a világgal együtt, amit ezzel az írásommal megpróbálok néhány órára visszaidézni. Schneider Franciska története egy sors-regény, kilenc évtizedet ölel át a huszadik század magyar történelméből. Franciska az első világháborúban veszti el az édesapját, a magára maradt család Erdélyből Budapestre költözik. Franciska húszévesen jó partit csinál: férjhez megy egy jóval idősebb, gazdag emberhez. A harmincas években vidáman éli a felső középosztály gondtalan életét, még két fiát sem neki kell nevelnie. Aztán a második világháború megint mindent elsodor. 1945 után Franciskát a túlélés ösztöne hajtja tovább Lángosdát nyit, éttermi ellenőrként tevékenykedik, végül egy banknál köt ki. Egész életén át azért harcol, hogy az emberek tiszteljék és felnézzenek rá. Közben elidegenedik saját családjától. Franciska és a mellékszereplők alakjában sokan magukra ismerhetnek. Akik ezt teszik; azoknak csak azt tanácsolom, hogy olvassák végig ezt a könyvet, csukják be, s aztán kezdjék el szégyelni magukat.
