Tibet a kolostorok, a dalai lámák, az égig erő, istenként tisztelt hegyóriások földje. Évszázadok óta legendák övezik: az európai ember szemében Tibet a megtestesült csoda, ahol a lámakolostorokban titokzatos szertartások folynak, s a szerzetesek olyan fizikai és lelki tulajdonságokkal rendelkeznek, mint sehol másutt a világon. Halottak kelnek életre és lejtenek furcsa táncot a halottélesztő varázsló ténykedése nyomán; szerzetesek emelkednek a levegőbe, legyőzve a nehézségi erőt; a havas fennsíkokon feltűnnek a transzban futók, akik napokon át élelem és pihenés nélkül futnak a jeges pusztaságokon, hogy üzeneteket közvetítsenek egyik kolostorból a másikba. Titokzatos szertartások folynak a temetőkben is, s a félmeztelen szerzetesek a tél jeges hidegében sem fagynak meg attól a lelki eredetű hőtől, amely átjárja őket. Feketemágiát uraló varázslók bocsátanak jégesőt a vetésre; démonok ragadják el a védtelen pásztorokat, hacsak a démoncsapdák meg nem állítják őket.
Igaz-e mindaz, amit Tibetről évszázadok óta terjesztenek utazók, jósok, mágusok, kalandorok és gyanús könyvek írói? Erre keres választ az ismert író és a tibeti kultúra kutatója, Lőrincz L. László.
