Scott Adams: A Dilbert-elv (Dilbert)

A ​teljes minőségellenőrzés, a totális újratervezés és a pöffeszkedő titkárnők világában Dilbert a vállalati élet viszontagságainak jelképévé vált. Több millió cégvezető köszönheti annak az életét, hogy a dolgozók Scott Adams képregényeinek olvasásával, nem pedig a góré elleni tettlegességgel vezették le a feszültséget. Scott Adams huszonhat provokatív, gazdagon illusztrált fejezetben avat be minket a legtitkosabb vezetési módszerekbe, hogy csak néhány példát említsünk ezek közül:

• Káromkodással a siker útján
• Színlelt színvonal
• Üzleti tervek: mese habbal
• Tramplik a könyvelési osztályon
• A megalázás mint motivációs eszköz
• Rossz termékek hülye vevőknek

És még sok ehhez hasonló ínyencségről olvashatunk a Dilbert-elvben!

Mind közül a legfontosabb piaci szegmens a „gazdag hülyék” rétege, akik az ártól függetlenül a leghaszontalanabb kacatokat is képesek megvenni. Ha sikerül elég sok terméket eladnod ennek a szegmensnek, az egységenkénti előállítási költség drámai mértékben csökkenni fog. Ez ugyanakkor lehetővé teszi, hogy olcsóbban kínáld ugyanazt a terméket immáron a „szegény hülyéknek”, és hát az igazi aranybánya mégis csak a dömping eladásokban rejlik. Okos gazdagokra, vagy éppen okos szegényekre sose kifizetődő marketingstratégiát alapozni. Az okos szegény ugyanis hamar rájön, hogyan nyúlhatja le a termékedet, az okos gazdag meg szimplán felvásárolja a céged, és mire kettőt pislogsz, már az utcán is találod magad. Alapszabály, hogy az okos emberek szegmense kerülendő piaci kategória. Kész szerencse, hogy ez a szegmens gyakorlatilag nem létezik.

Scott Adams kilenc, nyakkendőben végigfuldokolt vállalati börtönévet húzott le a Pacific Bell távközlési cég 4S700R sorozatszámú kalickájában. Jelenleg Észak-Kaliforniában él. A könyvből alig tíz hónappal a megjelenését követően több mint egymillió példány fogyott, és negyvenhárom hétig szerepelt a The New York Times bestseller listáján.

„Minden idők legjobb menedzsment kézikönyve.” – The Wall Street Journal

„Scott Adams a munkahelyi leépítések Pavarottija.” – Time Magazin