A világegyetem keletkezésének képeivel, a Nagy Búmmal kezdődik Doctorow regénye, s miközben újra és újra visszatér a létezés eredendő titkának kérdéséhez - megidézve Einstein és Wittgenstein alakját és gondolatait -, egy rejtélyes történet bontakozik ki az ezredvégi Manhattanben. Thomas Pemberton atya episzkopális templomából eltűnik egy kereszt, amely aztán egy kis zsinagóga tetején bukkan fel. Pemberton atya nyomozásba kezd: kik és milyen indítékokból lophatták el a keresztet, és ha ez egy isteni jel számára, akkor vajon minek a jele? Mit akar megértetni vele a kereszt eltűnése és sorsának váratlan fordulata, melynek révén megismerkedik egy zsidó rabbinővel, és az új szerelem még jobban elmélyíti hitének válságát... Maga a sztori azonban csak a vázát adja Doctorow kollázsregényének; miközben a narrátor irodalommá igyekszik gyúrni Pemberton atya történetét, egy litvániai gettóról szóló elbeszélésén is dolgozik, és beépíti a regény szövetébe különféle elmélkedéseit a föld történetéről, élővilágáról, a modern városról, a mindent bekebelező filmművészetről, vízióit a világ pusztulásáról, szabadverseit a XX. század nagy háborúiról és a jazz-örökzöldek mélylélektani tartalmáról... Doctorow óriási lelki-szellemi koncentrációval varázsolja művészi egésszé a széthulló világ képeit, és felkavaró, radikális szenvedéllyel szól a hit kérdéseiről...
