Három huszonéves fiatal egy szobába zárva, munka nélkül őrlődik. A szerelmes lány kiszolgálja a fiúkat. Jimmy szenved és sajnálja magát. Cliff sajnálja Jimmyt. Alison elhagyja Jimmyt, aztán mégsem. Feltűnik Helena, aztán eltűnik. Mi lesz Jimmyvel, hogyan lehet mindezt ép ésszel túlélni? Tudjuk jól, hogy túl lehet, hiszen már átéltük. És milyen jó lenne újra húsz évesen!
Jimmy Porter plays trumpet badly. He browbeats his flatmate, terrorizes his wife, and is not above sleeping with her best friend-who loathes Jimmy almost as much as he loathes himself. Yet this working-class Hamlet, the original Angry Young Man, is one of the most mesmerizing characters ever to burst onto a stage, a malevolently vital, volcanically articulate internal exile in the dreary, dreaming Siberia of postwar England. First produced in 1956, Look Back in Anger launched a revolution in the English theater. Savagely, sadly, and always impolitely, it compels readers and audiences to acknowledge the hidden currents of rottenness and rage in what used to be called „the good life.”
