„Az Égei-tenger vidékének ragyogó bronzkori civilizációi Heinrich Schliemann jó száz évvel ezelőtti trójai, mükénéi és tirünszi úttörő felfedezési óta vonzzák az emberek érdeklődését. Schliemann szerette és betéve tudta Homéroszt, az ő nyomán kezdte kutatni a klasszikus kor előtti hőskor emlékeit. Ő bizonyította be az elképedt és nemegyszer kételkedő világnak, hogy jóval a klasszikus görögség előtt már létezett egy önálló civilizáció – mükénéinek nevezik majd, legfontosabb városáról, Mükénéről – , s ez a civilizáció volt az alapja a trójai háborúról és az Agamemnón-házról szóló történeteknek, amelyek sokáig ihlető forrásai voltak az európai irodalomnak. Nem kevésbé eltökélten indult el Arthur Evans 1894-ben Krétára. Úgy vélte, hogy a szigeten jóval a görögök előtt ismertek már valamiféle írást. Nem járt eredmény nélkül: utazásai Knósszoszra irányították figyelmét, s ott Schliemann mükénéi világánál is sokkal korábbi civilizációt tárt fel; ez – megint csak – történeti hitellel támasztotta alá a Minószról, Pasziphaéról és Ariadnéról szóló mitikus elbeszéléseket.
Hasonlóan nagy hatású és szinte ugyanilyen látványos felfedezésáradat indult meg ezután. Carl Blegen kiásta Nesztór király mükénéi kori palotáját a messzéniai Püloszban; a délkelet-krétai Zakróban egy addig ismeretlen minószi palota több mint tíz évi terepmunka után végül leletekkel kárpótolta felfedezőjét és ásatóját, Nikólaosz Platónt. Közben kiderült, hogy a Kükládok Théra nevű szigetén fekvő Akrotiriban a természet roppant erői, amelyek több méter vastag vulkáni hamu- és tajtékkő réteggel borították be egykor a tájat, egyszersmind kivételes »állagvédelmet« is biztosítottak. Szpiridón Marinatosz nyolc ásatási idény alatt napvilágra hozott itt egy olyan települést, amelyet rendkívül szoros szálak fűznek a minószi Krétához. A romok közül tárgyak ezrei kerültek elő: elegáns és egyszerű házi eszközök, mindenekelőtt pedig jobbára ép, páratlan szépségű és jelentőségű falfestmények. Szerencsés fennmaradásuknak köszönhető, hogy Théra – Mükéné és Knósszosz mellett – hozzásegít bennünket az égei világ őskori népeinek megértéséhez és helyes megítéléséhez” – írja a szerző könyvének bevezetőjében.
Peter Warren az égei térség i. e. 6000 és 1100 között kialakuló, virágzó, majd hanyatló civilizációit annak a hatalmas ismeretanyagnak a birtokában tárgyalja, amely évszázadnyi felfedezések során gyűlt össze. De hogyan kerültek elő a múlt emlékei? Milyen indíték, milyen türelmetlen izgalom vezette a korai felfedezőket és régészeket, s milyen munkát végeztek? A görög világ régmúltja folyamatos felfedezésének lebilincselő történetét. Az európai civilizáció hajnalát ismerhetjük meg e kötet lapjain.
