"Vegyük csak anyánk, Salka arcképét, aki egyszersmind - mert ezt állítom, noha már késő - Semma édesanyja is. Azt a Marius festette, kissé ügyetlen arcképet. Nem sokat ér, kérdés, bárki megvenné-e. Hajlandó lenne-e fizetni a repedezett vászonért, amin olyan a festékréteg, mint az „eső után vágyakozó kiszáradt föld". Mindezt azonban ne Marius számlájára írjuk, más munkái csodálatosak, a Salka férjéről készült, ugyanabból az időből származó arckép például pompás, klasszikus alkotás. Én azonban éppen ettől az egyetlen képtől, Salka portréjától nem tudok megválni, noha nem is az enyém - de már oly régóta függ a nappalinkban. Oly régóta. A gondolat, hogy valaki leemeli a falról, akár a beleegyezésemmel, és elviszi, a vászonnal a hóna alatt kisétál a házból az utcára, lett légyen az illető valami költöztetőcég megbízottja, akinek ez a dolga, csak hogy mondjak egy példát - nos, már maga a gondolat is elviselhetetlen."
