Egy halálraítélt 40 éves férfi várja végzete beteljesülését – a kivégzését – a siralomházban. Az utolsó nap idegtépő várakozása született gondolataiba nyerünk drámai bepillantást. Feltárja előttünk érzéseit, rettenetes tapasztalatait. A férfi gyilkos, nem is tagadja. Elismeri bűnösségét, de nincs lelkiismeretfurdalása. Hiányzik belőle az áldozata iránt érzett legcsekélyebb érzelem is. Nem is tudjuk meg, miért gyilkolt. A tettes s az áldozata egyáltalán nem foglalkoztatja! Csak a saját sorsa izgatja, s tölti el iszonyú rettegéssel. A haláltól való félelem teljesen kitölti, áthatja utolsó napjának gondolatait. A saját elmúlása, kivégzése jár a fejében meg az a sok borzalom, amit a fogházban tapasztalt. Azon töpreng, képes lesz e lelkierőinek maradványait összeszedve bátran viselkedni saját kivégzésén? Némileg túllépve önmagán, arra is gondol: Vajon van-e elrettentő vagy jobbító ereje a népünnepélyként megrendezett nyilvános kivégzéseknek, amelyben neki is része lesz? Van-e valami értelme a gályarabok – szintén népünnepély keretében végrehajtott – brutális megkínzatásának, iszonyú módon történő nyilvános összebilincselésének? A halálraítélt szemszögéből kapunk pontos, élethű képet a fogház, a halálraítéltek, a gályarabok életéről, a kín és a rettegés fokozásának lélegzetelállító szörnyűségeiről. Victor Hugo tanulmányozta a bűnözők világát, gondolkodását, megismerkedett az alvilággal, szokásaival, nyelvével. Behatóan foglalkozott azokkal a társadalmi problémákkal, amelyek a bűnhöz vezetnek. Feltárta az okokat, amiért ebből az iszonyú világból – a bűnözők világából – nincs kiút, nincs mód a felemelkedésre. Ugyanakkor meggyőződéssel hirdeti a halálbüntetés értelmetlenségét. E kötet olvasása, maradandó és különleges élményt nyújt mindenkinek.
