Török Sándor: Egy kis kertet szerettem volna

Török ​Sándor legújabb műve több, mint memoár-regény. Önvallomásnál, számadásnál, életmérlegnél is több: hitvallás az élet értelméről és az értelmes életről.
A világ négy égtája felé kiröppenő barátok madártollak, kavicsok, falevelek képében hozták haza írónknak a világ jelképes üzeneteit, és felhalmozták könyvespolcára. A nagyvilág, az élet e hírmondói pedig emlékeztetnek: egy gazdag élet külső és belső történéseire, kezdetekre és végre, múltra és jelenre. Egy tűnékeny hang, megrebbenő mozdulat, felvillanó szín emlékéből történet formálódik, a történetek erecskéi regénnyé duzzadva századeleji tájakat, embereket, hangulatokat hömpölyögtetnek tova, és ölelnek körül kortársi arcokat, eszméket, gondolatokat: századunk egész történetét, ahogy az egy író agyán és szívén keresztülszűrődött, megfogalmazásra, birtokbavételre, eszmei rangra emelésre várakozva.
A tudás, a derű, a bölcsesség, a kajánkodás, a moralizálás, de mindenekfelett az ifjúi lelkesedés könyve ez a regény. Ellenszere a lelki elfakulásnak, a szellemi beszűkülésnek. Mindennek, ami emberségünket veszélyezteti e földön.