„Ismerek embereket, akik egyenesen sajnálják, hogy nem követtek el régen valami bűnt, esetleg a büntetést is beleszámítva. Egyszer valaki sokáig, eltűnődő szeretettel nézte a feleségét. Mikor az asszony kiment, az ott levő barát megkérdezte a férjet, mire gondolt.
– Arra gondoltam – mondta könnyes szemekkel, emlékein merengve –, hogy ha húsz esztendővel ezelőtt agyoncsaptam volna, most már szabad és független, megbűnhődött ember lehetnék.”
A nők, a szerelem, a házasság témakörére felfűzött novellák, karcolatok kiválóan szemléltetik Karinthy ambivalens viszonyát a másik nemhez. Első házassága felesége tragikus haláláig maga a béke és harmónia, a második viharos összecsapások sorozata volt, a hétköznapokban élte meg a nemek harcát.
Férfi és nő kapcsolata, nők egymás közt, monogámia, női szépség és gondolkodás, hűtlenség és féltékenység, mind megannyi kimeríthetetlen forrás Karinthy szatirikus kedve számára.
