Leo Perutz: Éjjel a kőhíd alatt

Prágában ​járunk, a 16-17. század fordulójának éveiben. A Német-római Birodalom császárának, II. Rudolfnak a napjait a műkincseiben és szelídített vadállataiban való gyönyörködés, no meg a szerinte trónjára és életére törő öccsétől való egyre erőteljesebb rettegés tölti ki. Az egyetlen gyógyírt az éjről éjre élvezett idill jelenti számára, amikor álmában együtt lehet kedvesével, Eszterrel, a zsidó Mordecháj Meisl világszép feleségével – miután a magasságos Löw rabbi (a legenda szerint a Gólem létrehívója) varázshatalmánál fogva úgy intézte, hogy amikor a Moldva kőhídja alatt általa ültetett vörös rózsa és rozmaring virága összesimul, mind a császár, mind Eszter azt álmodja, hogy egymás karjaiban fekszenek.

Ám hiába virtuális csupán Eszter folyamatos házasságtörése, Isten mégsem hagyhatja büntetlenül: a Prágára bocsátott, a zsidó gyermekeket tömegével elragadó járványnak csak az asszony halálával szakadhat vége. A rabbinak nincs más választása: ki kell tépnie a rozmaringszálat…