Az Ekhó csontjai című novella nyolcvan évvel a keletkezése után, 2014-ben jelent meg először nyomtatásban – ezzel lezárva a posztumusz publikált Beckett-művek sorát.
Főszereplője, a Dante Purgatóriumából szalajtott Belacqua halott – de most nem a várakozás sziklája alatt gubbaszt tétlenül, hanem szivarozva egy kerítésfalon. Filozófiai eszmecserébe bonyolódik egy prostituálttal, aki vendégül látja rántott fokhagymára és kubai rumra. Ezután elrabolja Lord Gall, egy golfbolond, impotens arisztokrata a célból, hogy Lady Gall-lal nemzzen neki és helyette utódot. Hősünk egy fa tetején pezsgőzik, megismerkedik Strauss-szal, a valcerozó struccal, majd visszatér üres sírjához, amelyet a sírásó éppen próbál kirabolni, miközben az öbölben felbukkant tengeralattjáró utasai figyelik…
Belacqua groteszk „vezekléseinek” sora Dante művéből veszi szerkezeti mintáját, s a szöveg hemzseg a körmönfont magas irodalmi utalásoktól, amelyek rendre sikamlós vagy obszcén helyzetekre és szóviccekre vannak áthangolva.
Ezt az írást annak idején Beckett kiadója alapos megfontolás után kihagyta a pályakezdő író első elbeszéléskötetéből. Mostani megjelenése irodalmi szenzáció.
