„Új korszak küszöbén állunk. Vannak, akik már régen várják, vannak, akiket rettegéssel tölt el, és vannak olyan társaink is, akik a már bekövetkezett változásokból alig vettek észre valamit, sőt, jövőképpel is csak korlátozott mértékben rendelkeznek… Az emberek többsége azonban nyugtalan, és – miközben életét mindenki csak az örök MOST-ban élheti – gondolatban előre-hátra szaladgál az időben, kutatja, keresi, hogy valójában mi az, ami volt (gondolok itt a torzításmentes történelmi eseményekre), és – főleg – mi az, ami felé haladunk?"
A korszakváltás – az átmenet a Halak korszakából a Vízöntő korszakába – belső folyamat. Az anyagi világ értékrendje szerint élő ember szembesül a valósággal: a pusztán anyagi értékekre és érdekekre épülő világ összeomlóban van, helyreállíthatatlan és menthetetlen. Az univerzális érvényű régi-új értékrendet – bár minden ember a szívében hordozza – felvállalni kevesen merik. Ez a belső konfliktus a külvilágban gazdasági krízisek, természeti katasztrófák és csapások formájában jelenik meg. Békésebb átmenetre csak azok számíthatnak, akik meg tudják teremteni a belső békét, és rá tudnak hangolódni a spirituális értékrendre. Lehet, hogy a soron következő Aranykorszak bölcsője a Kárpát-medence, és a folyamat már elkezdődött?
