Az Élő vizek forrása című könyv Jézus Szívéről szóló elmélkedések. A bevezetőben így ír a szerző, Prohászka Ottokár: Az „Élő vizek forrása” alatt Jézus Szívét értem. Jézus Szíve a nagy indulatok, a nagy akarások s a nagy eljárások organuma. Aki a szív alatt a lágyságot érti, az a legkevesebbet mondja róla; figyeljen inkább a Megváltót jellemző indulatra s arra a lelkületre, melyet Krisztus lelke s Szíve a Szentlélektől vett. E Szívben lakik az Isten, de e Szív maga a kispolgári názáreti házban dobog s nem únja azt a szürke életet harminc éven át, akárcsak más dolga sem volna a világon. De hát mi dolga legyen, s mi különb s sürgősebb lenne mint az isteni élet, melyet ő épen a közönséges hétköznapba s még annak macskazúgaiba is bele akart vinni? Aki e két jellegnek, a külső igénytelenségnek s a belső kiválóságnak szinthézisét megcsinálja, az Jézus Szívében őserőt, mélységet, küzdelmet és békét, hősiességet és szent örömet s végtelen érdemet lát, – az talál benne szívet, mely a világot érti s mely a földön is már mennyországot tud számunkra teremteni. Boldog ember, aki a Szentszív imádását, tiszteletét s utánzását, a Szentszív életének saját szívébe átplántálását tűzte ki magának célul s aki azon töri magát. E könyvecske az ilyen törekvőnek társa és segítője akar lenni!
