Nyugatról és keletről összetalálkozó mesék kereteit az örmény nép megtöltötte életének és a csodálatos szépségű örmény tájnak jellegzetes szereplőivel: ember, állat, növény és forrás – bár nagyon ismerős, de mind sajátosan örmény alakban,öltözetben és környezetben áll előttünk. A hősök ezekben a mesékben is a szegény, elnyomott nép álmait váltják valóra, s csak annyiban különböznek más népek mesehőseitől, hogy az örmény szegényt csak ritkán segítik titokzatos erők, varázslók és tündérek, legtöbbször saját furfangjának, leleményességének köszönheti sikereit. A bölcsességet az állatok világában itt a kígyó és a ló testesíti meg, az istenek és táltosok képviselői.
A meséket erős igazságérzet jellemzi. A jók mindig elnyerik bennük jutalmukat, a rosszak pedig megbűnhődnek. Néha felbukkan a csupán költői igazságszolgáltatásnál lényegesebb igény is, a társadalmi igazságtalanságok felismerése. Ezt mondatja a bölcs takáccsal: „Én, uram, csupán egyet akartam, azt, hogy tudd: szolgáid között bölcsebbek akadnak, mint vizirjeid, és hogy ezután vedd emberszámba a takácsokat és saruvargákat is!”
