Rudolf Steiner életművében különleges helyet foglalnak el az 1922-24-es évek úgynevezett munkásoknak tartott előadásai. Ezek témájukat tekintve nem zárt előadásciklusok voltak, és nem is az antropozófiát már jól ismerő hallgatósághoz szóltak. Keletkezésük története az, hogy amikor a svájci Dornachban az Antropozófiai Társaság székhelyének, a Goetheanumnak az építése folyt, Rudolf Steiner az ott dolgozó munkásoknak a kezdetben kötetlen beszélgetések nyomán és az érdeklődés hatására előadásokat kezdett tartani, amelyek végül rendszeressé váltak. A kérdések és témák spontán módon merültek fel, a résztvevők igényeinek megfelelően, amit Steiner mindig szemmel tartott, és azokhoz igazodva fejtette ki az antropozófia világképét. Különösen figyelemre méltó a Munkás-előadások atmoszférája, az a frissesség és közvetlenség, ami belőlük árad. A nyolckötetnyi, összesen 113 előadás kitűnik abban, ahogyan hidat ver a hétköznapi élet kérdései és a már tisztán szellemi témák között, vagyis ahogyan a látható világra irányuló megismerésünket fokról fokra és szinte észrevétlenül átvezeti a nem látható világ megismerésébe. Az ötödik kötet tartalmából: A pillangók lényegéről. A kéksav és a nitrogén, a szénsav és az oxigén. Ember és Föld északon és délen. A hidrogén lényegéről. Az üstökösök természetéről. Az anyagok hatása a világegyetemben és az emberi testben: vas és nátrium. A gyermekbénulás okairól - a növények növekedéséről. A méh és az emberek. A méz és a kvarc. A mézről. A gubacsdarazsakról. A méhméregről és a hangyákról. A hangyasav jelentősége. Lóheresav, hangyasav, szénsav a természetben.
