Lehet-e újat mondani Az ember tragédiájáról? Úgy tűnik igen, főként ha a Tragédiának azt a szövegváltozatát vesszük kezünkbe, melyet Madách Imre eredetileg papírra vetett. Ez a tanulmány a Madách-rajongókon túl elsősorban pedagógusoknak és diákoknak kívánja bebizonyítani, hogy érdemes az érintetlen szöveget alaposan újraolvasni, hogy számos egyéb érdekesség mellett olyan régi kérdésekre, mint az optimizmus-pesszimizmus, a történelmi fejlődés vagy éppen a vallásosság az eddigieknél talán kijózanítóbb, de mindenképpen az eredeti szövegből levezethető válaszokat kaphassunk.
A tizenkilenc éves (!) jövendő drámaíró Művészeti értekezésében megdöbbentő pontossággal vázolta fel azokat az elveket, melyekre csaknem húsz évvel később nagy művét építette. A Tragédia eszmei gyökereinek eddig fel nem tárt eredetét mutatja be az a kötet, vállalva ehhez – mert kulcsfontosságú – az Arany János kezemunkája nyomán létrejött, klasszikussá vált sorok megbolygatását is. Az eredmény Madách etikájának, következetes elvrendszerének helyreállítása, sőt a tanulmány utolsó fejezetében egy nálunk ismeretlen, de hazájában Madáchhoz hasonló nagyságrendű holland író, Multatuli kultikussá vált Max Havelaar, avagy a Holland Kereskedelmi Társaság kávéaukciói című regényének összehasonlító elemzésével a Tragédia kérdésfelvetéseinek sajátos magyar valóságukban rejlő forrásait is kimutatja.
