Dr. Lindner Sándor: Emberi erőforrás-menedzsment 2000/1-2

"Akár nem profitot termelő közigazgatási, állami szervekről, civil szerveződésekről, akár a diáklétszámon keresztül a fejkvótákért, támogatásokért versengő oktatási intézményekről, akár kicsi, közepes vagy nagyméretű vállalkozásokról legyen is szó, semelyik munkaszervezet sem képes ellátni feladatát, elérni szervezeti céljait, de legalábbis nem versenyképes módon, ha nem kellően felkészült, nem a céljai szempontjából szükséges készségekkel fölvértezett munkaerővel dolgozik. Márpedig a szervezeti erőforrások - a pénz, a nyersanyag, az energia, a létesítmény, az eszközök, a technológia, az információ, az idő és az ember - közül az emberi erőforrás a legdinamikusabb. Ez az erőforrás igényli relatíve a legcsekélyebb beruházást ahhoz képest, hogy cserébe milyen hatékonyságot és kifizetődést produkál. Az emberi erőforrás minősége jelentheti továbbá azt a versenyelőnyt, ami még megmarad, amikor a tőkéhez és technológiához stb. való hozzájutásból többé már nem lehet ilyet kovácsolni. Az emberi erőforrás munkaalkalmasságát az egyéni adottságoktól kezdve a családi, társadalmi nevelésen (szocializáción), az iskolarendszeren belüli oktatáson át sokféle tényező határozza meg egészen a munkahelyi képzésig, fejlesztésig. Hogy miért és miképpen tanulnak, fejlődnek az emberek, hogy milyen módszerekkel tudja elősegíteni tanulásukat, fejlődésüket a munkaszervezet, beleértve vezetőit és a közvetlenül a személyügyi kérdésekre szakosodott részlegeit, sőt a munkahelyen kívüli - például továbbképző, tanácsadó esetleg más lehetséges - szervezeteket, erre igyekszünk választ adni az alábbiakban.