A kötet a francia felvilágosodás nagy gondolkodójának a nevelésről szóló gondolatait foglalja össze. Neveléselméletének alapja – a kereszténység világnézeti tételével szemben, mely szerint minden ember eredendően bűnben születik – az, hogy az ember, mint a természet része, születésétől fogva jó, csak a társadalom rontja meg. Éppen ezért, a kor eszményképét jelentő, a test és a lélek összhangját mutató ember kialakítása érdekében a növendék számára elegendő csupán a neveléshez szükséges megfelelő környezetet megteremteni, s így, a társadalomtól távol, a természet közelségében az ismeretszerzést, az erkölcsi értékek kialakítását biztosítja a gyermek természetes kíváncsisága. Képzelt növendéke, Emil nevelése kapcsán ismerteti nevelési elveit, s ezek alkalmazását mutatja be cselekményepizódok formájában. Ez a keret lehetőséget nyújt arra is, hogy kifejtse gondolatait a természetes vallásról, a társadalomról, a polgári intézmények romlottságáról, az emberi érzések felszabadításának szükségességéről. Rousseau klasszikus munkáját, kultúrtörténeti jelentőségű eszméit gördülékeny, olvasmányos fordítás hozza közel a mai olvasóhoz.
