„Az értelmiség minden korban ideologisztikusan, vagy részérdekeivel egyezően írja le önmagát, s ha ezek az érdekek koronként különböznek is, minden kor értelmiségének körös igénye, hogy kontextuális részérdekeit az emberi nem összérdekei gyanánt fogalmazza meg. Az egyetemes, az örök, a legfelsőbb tudás definíciója rendkívüli történeti változékonyságot mutat, de minden korban éppenséggel azt a tudáselemet határozza meg ilyenként az értelmiség, amely abban a korban részérdekeinek leginkább megfelel, s ez pedig nem más, mint a kor tudásának azon része, amelyet saját szerepe monopóliumaként tud és akar fenntartani.”
„Ahogy tehát a jakobinusok nem láthatták, hogy ideológiájuk egy a forradalom idején még nem létező, de akkor születő tőkésosztály érdekeit fejezi ki, ugyanúgy a 19. század szocialista gondolkodói sem láthatták, hogy ideológiájuk a szocialista forradalom előtt nem létező, de annak nyomában megszülető, elkülönült értelmiségi osztály érdekeit fejezi ki.”
„Ha az élesszemű nyugati látogató egyszersmind szociológus is, arra a felismerésre juthat, hogy kelet-európai barátai egyazon osztály tagjai, összefogja őket egy közös osztálykultúra, s még ha szidják is politikusaikat, nem egy másik osztály reprezentánsait szidják bennük.”
„A technokráciának már csak azért is meg kell egyeznie a marginális értelmiséggel, s hozzá kell járulnia ahhoz, hogy ennek szűkebb csoportjai elvégezzék a munkás-osztályérdekek valóságos artikulációját, mert az uralkodó rend jórészt azzal igazolja hatalmát a technokráciával szemben, hogy a munkásosztály érdekeire hivatkozik.”
