A Casablanca utolsó filmkockái belénk égették a gyönyörű, de fájdalmas szerelem mélyen felkavaró, szívet-lelket összefacsaró érzését. Érzelmek, amelyek hívatlanul törnek ránk, követelőznek, kisulykolják belőlünk megszokott önmagunkat, megvilágosodásként választ adnak függőben levő kérdéseinkre – a nagy beteljesülés látszik valóra válni a mindent elsöprő szerelemben.
Így érzi a furcsán, véletlenül összekerült Jane és Robin is, jó és látszólag rendezett családi hátterük ellenére. Maguk sem értik, de belecsúsznak ebbe a vad labirintusba, amelyet akarnak is, meg nem is, vállalják, mégis közben arcpirító hazugságokra kényszerülnek. Miről lehet és kell lemondani, hogy boldogak lehessenek? Jane nem akar többé férje árnyéka lenni, akaratának, elképzeléseinek tárgya és végrehajtója, akármilyen is elképzelése önmaga megvalósításáról, kitart mellette, és kényes kötéltáncot jár a kötelesség, család és munkája között. Robin ezt az asszonyt ismeri meg, aki kiáll az elvei mellett, akar valamit az élettől, aki emellett anya, feleség, nő és gondolkodó lény is. Számára ez új, kihívó, izgató és megszerzendő. De még tudja-e tartani őt?
A nagy felismerések nem mindig olyanok, amilyennek előre elképzeltük. Robin Jane-nel való kapcsolata tisztázza saját feleségével és gyermekeivel való érzelmeit és tennivalóit. Furcsa, fordulatos és meglepő eseményeknek leszünk tanúi, drámai és könnyes igazságok vezetnek ki az érzelmi labirintusokból. A végkifejlet hihetetlenül megrázó erejű és gyönyörű… a szerelem és a szeretet alázata hatja át minden sorát.
