A mester egyik feladata, hogy segítsen meglátnod a benned rejlő valódi képességeket, mert azok jelentik a lényeget – nem a páncélod, nem a személyiséged, nem az, akinek a felszínen látszol. Nem az, amilyenné a társadalom vagy te változtattad magad, hanem az, amilyennek a létezés teremtett. A cél: lényed legbenső magjának megtalálása. Ez az egyetlen, ami állandó benned, s csupán ebből a pontból születhet fejlődés. De hol van ez a pont? És miként juthatsz el oda?
Az érzelmek legfőbb tulajdonsága az állandóság hiánya. Az egyik pillanatban szomorú vagy, a másikban boldog – s a változás okát legtöbbször te sem éred fel ésszel. Az érzelmek természetének megértéséhez Osho szerint arra van szükségünk, hogy az elmét és a szívet egyaránt megismerjük, s így mindkettőt meghaladva eljuthatunk belső lényegünkhöz, az éberséghez. Általában a külvilágból származó sablonok, minták vezérelnek minket, de át kell vennünk tőlük az irányítást.
A briliáns humorral megírt elméleti alapokon túl Osho meditációkat és gyakorlatokat is kínál az átalakuláshoz. Úgy véli, hogy önmagában sem az elme (férfi), sem a szív (nő) nem szolgálja a megvilágosodást – az egyetlen eszköz a meditáció (kommunikáció), amely túl van mindkettőn, mert gondolat és érzelem nélküli. A könyv legfontosabb üzenete, hogy a maguk teljességében éljük meg az érzelmeket: éljünk az érzéseink szerint, ne pedig szabályokat követve.
