Az Európa Atlantisza cím azt hangsúlyozza, hogy az öreg kontinens első palotái az Égei-tenger szigetein épültek a bronzkor hajnalán. Az ismeretlen föld kutatásában Móczár nem azt feszegeti, hogy a minósziak voltak-e az atlantisziak, hanem azt, hogy a krétaiak szellemi, gazdasági, művészeti és társadalmi eredményei jóval meghaladták Platónnak Atlantiszról alkotott nézeteit. A világűrből készített NASA-felvételeken, valamint a Chain amerikai kutatóhajó szeizmikus mérésein jól meghatározható az elsüllyedt sziget, Théra egykori partvonulata. A szerző kutatómunkája a mítosz és valóság határán mozog, és szenzációs felfedezést tesz: Atlantisz időkapszuláját nem a sziget központjában, hanem annak déli partján vélte megtalálni. Az egyik legfontosabb érve: ha a Platón által említett Központ a mai kalderán belül lett volna, akkor Akrotiri kikötővárosát miért éppen a déli parton építették fel? A másik: ha Atlantisz a görög földtől több ezer kilométerre, az Atlanti-óceánban lett volna – ahogy azt Platón és napjainkban többen is feltételezik –, akkor ugyan mit kerestek ott a görög istenek? Ilyen alapon az egyiptomiaknak, vikingeknek vagy a perzsáknak is görög isteneket kellett volna tisztelniük. A minószi civilizáció központi szigete Kréta, kereskedelmi központja az ősi Théra, a mai Szantorini lehetett. A bronzkori Akrotiri napjainkban is ezrével ontja a régészeti tárgyakat, amelyeknek legtöbbje fejlettebb és esztétikusabb volt, mint a kortárs civilizációk bármelyike. A könyvben szerencsésen ötvöződik a tudományos munka a szerző saját készítésű fotóival, amelyek szinte vezérfonalként vezetik az Olvasót a könyv olvasásakor.
