Jean-Baptiste Duroselle: Európa népeinek története

Kezd megszilárdulni a belső európai piac. A kelet-európai országok számára magától értetődően példa az Európai Közösség. Európa azonban több egyfajta közös piacnál. Gazdag kulturális öröksége van, amely mindegyik nemzetét átfogja.

Ezt a örökséget mutatja be az évszázadok során át vezetve a neves francia tudós, Jean-Baptiste Duroselle: a korai megalitikus kultúrákat, a görögök és rómaiak ragyogó civilizációját, a kelta, a germán és a szláv Európát, a korai kereszténységet, Nagy Károly birodalmát, a középkor kolostorait, katedrálisait és egyetemeit, a nemzetállamok kialakulását, a modern tudomány, technika és filozófia születését, a kereskedők és a felfedezők Európáját, a humanizmust a reformációt és a katolikus egyház megújulását, a felvilágosodást és az emberi és polgári jogokért vívott folyamatos küzdelmet, az ipari forradalmat... Ám sok szó esik az európai történelem árnyoldalairól is, a középkori inkvizícióról, a rasszizmusról és a genocídiumról, Európa két öngyilkos világháborújáról. Duroselle, hogy is lehetne másképp, francia szemszögből tekint Európa kulturális örökségére. Számos példát hazája nemzeti történelemből merít. Ebben is rejlik a könyv vonzereje, hiszen az európai történelem épp a különbségekben nyilvánul meg. Ám bárhogy is súlyozná másképp az eseményeket egy lengyel, spanyol, görög vagy német történész, mind megegyezne abban, hogy ahhoz a szabadságpárti és szociális érzékenységű jogrendhez vonzódik, amelyet ma Európában általánosan elismernek. Nem utolsó sorban Kelet-Európa forradalmi átalakulása igazolja ezt. A záró fejezetben épp ezek esélyeivel és veszélyeivel foglalkozik a szerző.

Egyetlen kérdés határozza meg az itt felvázolt európai történelem körvonalait: kimutatható-e valami közös európaiság a különböző országok népei között? Nem a különböző nemzeti történelmek egymás mellé sorolásáról egy egymásba fűzéséről van itt tehát szó, nem az egyéniről és a különösről, nem arról, amiben Európa népei különböznek egymástól. Nem ez az érdeklődés tárgya, és főként nem az, hogy valamiféle rangsor alakuljon ki az európaiság mértékét illetően. Igaz, ez nagy és kicsi, régi és újabb népek nacionalistáinak aligha fog majd tetszeni, hisz szívesen látnák népüket egész elől Európa legősibb, a többieknek példát adó lakóinak listáján...

A könyv bizonyos politikai értékítéletből született: Európa egyesítésének műve csak akkor járhat sikerrel, ha az európaiak ismereteiben és akaratában vet gyökeret, s ha kialakul egy olyan európai identitástudat, amely a nemzeti önazonosság érzete felett köti össze az embereket.