A France Football 1956 óta minden évben megválasztja Európa legjobb labdarúgóját, s adományozza nekik az Aranylabdát. Az eltelt évtizedek alatt kiemelkedő klasszisok egész sora kapta meg a megtisztelő kitüntetést. Dénes Tamás és Imre Mátyás könyve róluk, a legnagyobbakról szól. 1956–1993.közötti időszak aranylabdásairól olvashatunk itt részletes, adatokkal és statisztikákkal alátámasztott, ugyanakkor élvezetes, olvasható pályaképet.
Hatalmas focista-egyéniségek jelennek meg előttünk. Keződik a sor mindjárt a Veteránnak is nevezett angol Stanley Matthews-sel, folytatódik aztán a hatvanas évek kiválóságaival: Alfredo Di Stefanoval ( aki magán kívül nem tűrt meg igazán jó játékost, csak Puskást), a gólgyáros Raymond Kopával, a hazánkban már alig ismert Sivorival, a Fekete Pók-nak is becézett szovjet Jasinnal, és ne feledjük ki a hatvanas évek magyar Aranylabdásai közül az egyetlen magyart: Albert Flóriánt, a Császárt. Az utolsó igazán technikás, gólratörő aranylabdás Gerd Müller volt, akit a németek úgy emlegettek: A nemzet bombázója.
A hetvenes években aztán új szelek fújtak a világ labdarúgásában, másfajta klasszisok jöttek, kevésbé technikásak, de intelligensek,univerzálisabbak: Franz Beckenbauer, Johann Cruyff, a szovjet Oleg Blohin, a dán Simonssen, az angol Kevin Keegan. A nyolcvanas évek pedig már az igazi profiké: a háromszoros aranylabdás Platini, Rummenigge, a holland gólgyáros Marco van Basten. Az életutakat olvasva az tűnik ki, hogy ellentétben azokkal, akik nem nyertek, ezek a fickók mindig túltették magukat a nehézségeken, elviselték azt is, ha időről időre kiestek a pikszisből. Beckenbauert például edzője el akarta küldeni az egyesülettől, mondván: túl sovány és gyenge.
Nem kevésbé érdekesek a könyv végén közölt statisztikák. Itt tanulmányozhatjuk a szavazások végeredményét, melyek magya szempontból is igen tanulságosak. 1959-ben a legjobb harminc között hat magyar végzett: Tichy, Puskás, Albert, Grosics, Bundzsák, Göröcs. 1966-ban 5. Albert, 6. Bene 7. Farkas. De még 1977-ben is 7. lett Nyilasi. Hol vagytok, ó, régi szép idők…
