Könyvünk az első olyan tudományos vállalkozás, amely a magyar külpolitikában az ötvenes évek közepén megindult átalakulásról a legújabb kutatások alapján ad átfogó képet, egységes koncepció alapján elemezve az 1953 után kibontakozó evolúciós folyamatokat és az 1956-os revolúció következtében előállított rendkívüli helyzet nemzetközi következményeit. Régóta tudjuk, hogy az 1956 októberében kirobbant forradalom különleges világpolitikai szerephez juttatta Magyarországot. Még szakmai körökben is kevéssé ismert viszont, hogy a magyar külpolitikában már 1956 januárja és októbere között is jelentős vállalkozások mentek végbe – a korabeli szovjet politikával teljes egyetértésben, illetve kifejezetten annak intencióit követve.
Ez a külpolitikai fordulat már 1956 októberéig is számos komoly pozitív változást hozott, jelentőségük azonban a forradalom után idővel elhalványult a történeti emlékezetben. Ilyen volt például a műszaki zár, vagyis a „vasfüggöny” lebontása az osztrák határon, a magyar-jugoszláv kibékülés, a külföldi utazási korlátozások enyhítése, diplomáciai kapcsolat kapcsolat létesítése a NATO-tag Görögországgal, valamint az 1953 óta tartó tárgyalások eredményeként megkötött magyar-angol pénzügyi egyezmény.
A tizenhárom relációt vizsgáló tanulmányokban a téma jeles kutatói ismertetik az 1956-os év bilateriális történéseit 1956. október 23-ig, az előzményeket – többnyire 1953-tól –, majd elemzik az adott ország magyar forradalommal kapcsolatos reakcióit, a forradalom alatti kétoldalú kapcsolatokat, illetve bemutatják a magyar események helyi hatását, percepcióját, általában 1957-58-ig, néhány esetben pedig a hatvanas évek elejéig.
