Gérard Depardieu: Ez már csak így volt

„Ha sikerült túlélnem anyám kötőtűit, kitől félhetnék? Senkitől, főleg nem saját magamtól. Tökéletesen bízom önmagamban, a sorsomban. Ez a bizalom életem kifeszített kötele, amin remegés nélkül haladok előre.”

A nagyszerű alakításai mellett botrányairól is ismert francia színész zavarba ejtő őszinteséggel vall végletes szabadságban telt gyermekkoráról, fiatalkori bűnözéséről, a véletlennek köszönhető pályakezdéséről, a sorsát meghatározó emberekről, szerelmekről, apaságról, színészetről, öregségről, a Putyinhoz fűződő barátságáról és még sok más témáról.

A hol nyersen szókimondó, hol költői magasságokba emelkedő önéletrajz lapjain egy magát ösztönlényként aposztrofáló öntörvényű, de rendkívül sebezhető ember, egy nagy formátumú, hihetetlenül sokoldalú művész nem mindennapi élete bontakozik ki, aki egy közép-franciaországi város szegénynegyedéből indult el a világhír felé.

Egy előítéletek és kötődések nélküli szabad ember, aki minden szabályt felrúgva alakítja a sorsát.

Megrendít. Megdöbbent. Lehet, hogy fel is háborít.

De közömbösen biztosan nem hagy.