G. Franco Romagnoli: Ezer harang - Róma műhelytitkai

Tudta-e ön, hogy Rómában a harmincéves nőtlen férfiak hetven százaléka még a szülői házban él, de a nős férfiak negyvenhárom százaléka is legföljebb egy mérföldre lakik a mamától? Vagy gondolná-e, mi mindenre jó a misztikus becsben tartott római tojás? A római születésű és neveltetésű amerikai szerző nem útikönyvet vagy útikalauzt írt, műve nem közvetlen turistacélokat szolgál. Inkább Itália és benne Róma szerelmeseihez szól: azokhoz, akik a felszín mögé akarnak nézni, és kíváncsiak (vagy ha nem, akkor kíváncsivá tehetők) Róma közlekedésére, kulináris kultúrájára, bürokráciájára vagy éppen temetkezési szokásaira. Romagnoli hitelességét növeli, hogy ősrómai létére egyszersmind turista is, aki évtizedek óta él Amerikában, és évente csak hetekre-hónapokra ruccan haza: fogékonyabb tehát a bizarr vagy éppen abszurd vonásokra, és semmit sem tekint természetesnek. Könyvét alapvetően mégis a római büszkeség itatja át, az az öntudat, amelynek lényegét körülbelül így fogalmazza meg egy római polgár: ide zarándokol az egész világ, miért vágyódnék hát máshová? Romagnoli élvezetesen ír, stílusa szellemes, humoros, leírásaiba számos történelmi és mai anekdotát vegyít, és rendszeresen megszólaltatott szakértőit is kompetens és szakterületüket lelkesen szerető köztisztviselők, vállalkozók és tudósok közül toborozta. Aki nem ismeri még Rómát, tőle biztosan kedvet kap hozzá. Aki pedig ismeri, örömmel ismerhet rá megint.