„Olvasóim nélkül nem írtam volna meg e könyv felét sem; nékik köszönöm, hogy soha magányosnak nem éreztem magam, és, akárhogy is fújtak e korszak jeges szelei, nem kellett fáznom és borzonganom” – írta Faludy György versei első gyűjteményes kiadásának utószavában. E töretlen népszerűséget elsősorban színes egyéniségének, intellektuális érzékenységének és kiapadhatatlan, sok szenvedésen érlelődött humanizmusának köszönhette.
Verseiben – melyeket diákkorától kezdve egészen haláláig írt – megtalálható mindennek a lenyomata: a széles körű műveltség és világlátottság, a szépség iránti vonzódás. De ugyanígy a különböző szerepekkel való játék, a fordítás és átköltés közti határvonal elmosódása is, melyek már fiatalon megalapozták hírnevét, és amelyek ma, tíz évvel a halála után még aktuálisabbá teszik Faludy költészetét.
Jelen kötet e terjedelmes és gazdag életmű második felét, az 1956-os emigrációtól írt műveket tartalmazza.
