Szilvási Lajos: Fekete ablakok ( ritka )

Az ​író maga mondja új regényéről, új regényének formai gondjairól: „Kalandregényt csak úgy lehet írni, ha a szerző egy pillanatra sem alkuszik meg félmegoldásokkal, félizgalmakkal, ha egy pillanatra sem engedi csökkenni a feszültséget, s nem könyörül a percnyi fellélegzésre szomjazó olvasón. De a kalandregény csak akkor lesz vérbeli, ha nem szakad el az embereket foglalkoztató korabeli gondoktól, hanem szorosan kapcsolódik mindahhoz, ami nemes a korszak életében, s az ellen veszi fel a harcot, ami nemtelen az adott korban.” Szilvási Lajos új regényében is megtalálja az olvasó a kalandregénynek jellegzetes figuráit. De mégsem sablonosak ezek a szereplők, hanem lélektanilag és társadalmilag körültekintően és pontosan megrajzolt, hiteles alakok mozognak, gyötrődnek s válnak végül emberebb emberré a regény lapjain a cselekmény hét napja alatt. Ez alatt a hét nap alatt a tizenhat éveseknek is rá kell döbbenniük, milyen korban élnek. A háború utolsó évében Nyugat-Magyarországon úgy alakul a helyzet, hogy egy kiszámíthatatlan véletlen folytán még a játék is felelősséggé válhat: életet menthet, és életet követelhet.