Az egyre keserűbb író a második világháború utáni évtizedekben írta ezt a Magyarországon mindeddig nem igazán ismert remekművet. Azokban az években, amikor kihúnyt megint az optimizmus fénye, hogy netán az emberiség megelégelte már a háborút, és a közeljövőben fel fog ragyogni a világbéke napja.
„A világ békéje! Soha nem beszéltek róla többet, és tettek érte kevesebbet, mint a mi időnkben!” – fogalmazza meg az író ennek a regényének bevezetőjében.
„Ezért nem árt, ha egyszer visszamegyek azokban a csodálatos években, amikor a remény zászlóként lobogott felettünk, és olyan gyanús dolgokban hittünk, mint emberiség, igazságosság, tolerancia – és abban is, hogy egyetlen világháborúnak elegendő tanulságul kell szolgálnia egy emberöltő számára.”
Ezek a „csodálatos évek” az első világháború utáni Németországban zajlanak. A történések hősei sírásók, prostituáltak, temetkezési vállalkozók és a Werdenbürcki Költők Klubja. A legjobban fizetett mesterségek a kifordult világban! A szűk helyszín is ennyi csupán, a Városi Temető és a mellette található utcák épületei: borbélyok, sírkövesek, egy elmegyógyintézet. De a világ mégis tele lelkesedéssel, hiszen a „nap besüt a Heinrich Kroll és Fiai Síremlékkészítő Cég irodájába. 1923. áprilisa van, és az üzlet jól megy…”
